8. fejezet

Sziasztok, itt az új fejezet, igaz tegnap ígértem de a történelem beleszólt a dolgokba. -.- Na mindegy olvassátok, lájkoljátok, kommenteljétek stb. pusszi 

Reggel elviselhetetlen fejfájással keltem, bántottam a szemem a fény és alig bírtam kinyitni. Mikor kezdtem magamhoz térni valaki egy hatalmas horkantott mellettem. Oldalra néztem és Louis aludt az ágyamban. Hason feküdt az egyik lába lelógott az ágyról és a nyálát épp a kedvenc párnahuzatomra csorgatta. Hogy kerül ide? Este még a kanapén aludt el, biztos nem volt elég kényelmes. Úgy döntöttem, hogy felébresztem mielőtt a nyáltócsából tenger lesz, bár lehet, hogy meggazdagodnék ha eladnám valami őrült rajongónak.

- Ébresztő hétalvó – ráztam meg a vállát, tudnom nem kellemes ébresztés, de ne várjon többen hiszen csak úgy besurrant a szobámba.

- Haa..mii? – kapta fel a fejét a párnáról és nézett körbe mint aki nem tudja hol van. – Hogy kerülök ide? – kérdezte és végig nézett rajtam. Tudtam, hogy csak hülyéskedik, kettőnk közül én vagyok a színésznő bár azért ezen néha eltöprengek, hogy igaz-e.

- Elmegyek kávéért, kérsz valamit? – kérdeztem miközben kimásztam az ágyból és átmentem a gardróbba.

- Igen, egy teát ha lehetne, kibaszott másnapos vagyok pedig nem is ittunk sokat – felelte és hallottam ahogy kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem, nem vittem túlzásba ugyanis itt van a sarkon egy kávézó ahol már törzsvendégnek számítok és még sorba állnom sem kell. Egyszerűen tökéletes.

- Rendben hozok, mindjárt itt vagyok addig foglald el magad valamivel, mondjuk pakolj össze – a mondtad végét már az ajtó túl oldaláról kiabáltam vissza és csak halk dünnyögést kaptam válaszként. Ahogy kiléptem az utcára megcsapott New York jellegzetes illata, nem mondanám, hogy friss levegő mert itt ilyet csak ritkán érezni. Így novemberben már eléggé hűvös volt, meg is bántam, hogy nem öltöztem fel jobban. Próbáltam sietni, hogy ne fagyjak meg és minél kevesebben vegyenek észre. Szeretem, sőt imádom a munkám és azt is szeretem, hogy híres vagyok, persze nekem nincsenek olyan őrült rajongóim akiktől nem tudnék megmozdulni, de valamiért a pletykalapok különösen szeretnek foglalkozni velem. Biztos azért van, mert minden eseményen más hírességgel látnak beszélgetni és ők ebből már rögtön kapcsolatra gondolnak, pedig ha tudnák mik szoktak történni…hát az nem tűrne nyomdafestéket. Most is kiszúrtam egy fotóst aki bőszen készítette a képeket, dobtam felé egy mosolyt és beléptem a kávézóba. Szerencsémre nem voltak sokan így gyorsan végeztem. Próbáltam az út során nem elejteni a poharakat és nem magamra löttyeni a tartalmukat.

- Megjöttem – kiáltottam el magam ahogy beléptem az ajtón. Persze Louis rögtön lecsapott a teára és bőszen kortyolgatni kezdte.

- Életet mentettél, köszönöm – hálálkodott – Amúgy te jössz a YCT-re? (YouChoiceThem ez az én agyam szüleménye :D.) Láttam, hogy téged is jelöltek. Képzeld minket is – büszkélkedett és vállon veregette magát.

- Igen megyek, jó, hogy mondtad, a héten lesz ugye? LA-be? Jó is lesz egy kis meleg – ábrándoztam és elképzeltem, hogy a tengerparton fekszem és napozok.

- Még tél sincs és már is a meleget hiányolod, mi lenne veled Angliában…- szörnyűlködött. Igazából semmi bajom sincsen a hideggel, de még nem állok rá készen.

- Semmi nem lenne velem Angliába ugyanis eszem ágában sincs oda menni, sőt időm se nagyon, bocsi – vágtam rá hirtelen de aztán megbántam. Láttam, hogy rosszul esett neki, ugyanis már annyiszor mondta, hogy látogassam meg otthon, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni. Az arca komor lett és nyelt egy nagyot.

- Sajnálom nem úgy értettem – szabadkoztam – tényleg – néztem mélyen a szemébe.

- Semmi baj, de most mennem kell, majd találkozunk LA-be, hívlak majd – mondta és egy puszit adott a homlokomra és már el is ment. Ahogy bezáródott az ajtó megcsörrent a telefonom.

- Szia. Kész vagy már? – kérdezte Anne a vonal másik végéről. Hirtelen nem tudtam mire gondol, de aztán eszembe jutott. Már beszéltük meg a csajos napot.

- Szia, öhm még fél óra. Szóval egy óra múlva a szalon előtt? – ajánlottam ugyanis még mindig mackóban voltam.

- Jó okés ott találkozunk, puszi – és már ki is nyomta.

Gyorsan összeszedtem magam, megreggeliztem, elszívtam a reggeli cigimet ami már hihetetlenül hiányzott. Hányszor gondoltam már arra, hogy leszokom, de valahogy sohasem jön össze. Pontosan egy óra múlva értem a szalonhoz, Anne már ott volt. Nagyon jól esett kicsit kényeztetni magam, új frizura, körmök és végre egy kis masszázs. A szemöldököm is már lassan szénaboglya volt, szóval annak sem ártott a kezelés. Úgy gondoltam, hogy jobb ha nem  mondom el Anne-nek azt ami majdnem megtörtént tegnap este. Rögtön elkezdene kombinálni és azt nem akarom. Mikor végeztünk a szépítkezéssel elmentünk vásárolni. Többen is odajöttek hozzám autogrammért meg közös fényképért. Mindig szívesen foglalkozom azokkal akik közvetlenek hozzám. Persze feltűnt egy két fotós aki abban reménykedett, hátha most találkozom valamelyik pasimmal. Hát azt leshetik. Mivel Anne nem csak a legjobb barátnőm hanem a stylistom is ezért rábíztam, hogy kiválassza a díjátadóra a ruhám. Tudom, hogy benne soha nem csalódok. Úgy terveztem, hogy egy nappal hamarabb utazok Los Angelesbe, hogy szétnézhessek a városban, mert már nagyon régen nem voltam ott. Szóval holnap után utazok és nagyon remélem, hogy találkozok Louis-al. Remélem már nem haragszik rám, nem gondoltam komolyan amit mondtam és amúgy sem volt olyan nagy sértés szerintem. Na majd meglátjuk... 

7. fejezet

Sziasztok itt az új rész. Hetente egy részt fogok hozni, ez mind a suli miatt van. Mikor először kitaláltam a történetet teljesen máshogy terveztem. Aztán volt egy kis 'írói'(csakmertnemneveznémmagamírónakegyáltalán) válságom. Most pedig rájöttem, hogy mégis mi lesz a vége a storynak. Lehet kicsit háttérbe szorul a 1D de próbálom őket a legtöbb részben bent tartani. (bocsi a fanoknak). A másik történetemhez is hetente jönnek a részek azt is látogassátok ott biztos többet szerepelnek majd a fiúk :) na csokk xx

- Szia – nyitottam ajtót. Louis állt ott. Kezében gyorskajával és egy üveg pezsgővel.

- Szia, hoztam egy kis nasit – villantotta meg száz wattos mosolyát és belépett a lakásba.

- Gondolatolvasó vagy. Pont most dobtam ki az omlettet amit elrontottam.

- Elrontottad az omlettet? Hiszen abban profi vagy. – láttam, hogy ő is meglepődött.

Vacsora közben elmesélte, hogy telt a hete és, hogy 4 nap múlva utaznak haza. Rossz belegondolni, hogy sokáig nem fogunk találkozni. Miután megvacsoráztunk felbontottuk a pezsgőt.

- Nézzünk valami filmet. Te választhatsz. – ajánlottam fel. Rögtön felcsillant a szeme, ugyanis ritkán mondtam neki ilyet. Legtöbbször nem tetszett amit választott. De mivel még nem mondtam neki el a nagy hírt és tudtam, hogy valami hasonló filmet választ így tökéletes a felvezetés.

- Komolyan? Hogy,c hogy? Na jól van, hmm legyen a Kellékfeleség – és már be is tette a dvd lejátszóba. Miután elfogyott a pezsgő, kinyitottunk még egy üveg bort is. A film vége felé éreztem, hogy most talán jó alkalom lenne elmondani.

- Figyelj, mondanom kell valamit- néztem rá, de ő csak tovább nézte filmet, épp valamilyen poénon nevetett – fontos, tényleg – mondtam kicsit komolyabban.

- Baj van? – kérdezte és végre rám nézett. Lehet a piától, de ahogy a szemébe néztem, elfogott egy szorító érzés.

- Igazából nem, csak elszerettem volna mondani, hogy kaptam egy főszerepet és hosszabb időre el kell utaznom – kezdtem bele a mondanivalómban.

- Az szuper, de mégis hova? – láttam az arcán, hogy nem őszinte a boldogsága.

- Ausztráliába, nem tudom meddig kell ott lennem. Karácsony után utazok, a szilvesztert valószínűleg ott töltöm, január elején már kezdjük a próbákat és hasonlók. – most, hogy így kimondtam, már kezdtem felfogni mire is vállalkoztam.

- Ausztráliába? – sikított mint egy lány, erre csak felnevettem.

- Igen, tudod a kenguruk és a szőke szörfös fiúk hazájába. – mondtam olyan arccal, mintha minden vágyam lenne egy szörfös srác. De igazából az is.

- Akkor mikor láthatlak? Hiányozni fogsz…- láttam, hogy eléggé bántja a dolog.

- De hát te is haza mész. Nem látnánk sokkal  többet egymást – érveltem, bár nem volt teljesen igazam.

- Igen, de Amerika és Ausztrália nem ugyanaz. Ide bármikor eltudok jönni. Nem kell napokat a repülőn ülni. Ha látni akarlak…- közelebb csúszott hozzám a kanapén. Lehúztam a bort ami még a poharamban volt és úgy tettem mintha a filmet nézném.

- Most is látsz- suttogtam. Éreztem, hogy egyre közelebb hajol hozzám. Tudtam mit akar, de azt is, hogy csak az alkohol miatt. – Ne csináld ezt, kérlek – toltam el magamtól.

- Bocs, nem akartam elrontani – mondta és arrébb húzódott, de nem nézett a szemembe.

- Figyelj, én nagyon szeretlek, de csak, mint egy barátot és azt is nagyon jól tudod, hogy nem egy olyan kapcsolatra vágyom, hogy alig látjuk egymást- felálltam a kanapéról és kikapcsoltam a tv-t. Mire megfordultam Lou már nem volt ott. Láttam, hogy az ajtónál van és épp a kabátját veszi fel.

- Ne menj el, azt hittem még barátok vagyunk akik képesek átbeszélgetni az egész éjszakát. Azt hiszem van mit mesélned neked is, beszéltem Harry-vel – sétáltam oda hozzá. Tegnap felhívott Harry, hogy beszéljek Louis-val, mert újra találkozni fognak Eleanor-ral amint visszamentek és hátha nekem többet elmond.

- Szóval elmondta… akkor inkább maradok és örülnék egy két tanácsnak – gyorsan levette a kabátját és lefeküdt a kanapén én meg, mint egy pszichológus leültem a fotelbe és csak hallgattam. Elmondta, hogy nagyon hiányzik neki a lány és már nem bírja tovább, hogy egyedül van. Aztán miután megbeszéltünk mindent és azt a majdnem csókot, amiről tudom ha megtörténik más is lett volna belőle betudtuk a magánynak és az alkoholnak jobbnak láttuk, hogy ha lefekszünk aludni. Megágyaztam neki a kanapén majd miután mindketten letusoltunk ledőltünk aludni. Sokáig forgolódtam az ágyban és állandóan csak az a majdnem csók járt az eszembe. Az eszem azt mondja, hogy így volt helyes, de mintha belülről mégis azt érezném, hogy nem. Hiszen neki ott van a barátnője és tudom, hogy szereti. Vele nem tudtam volna megtenni azt amit a többi pasival, hogy csak egy éjszakára kell, ő más. A legjobb barátom és ez az egész csak elrontotta volna a kapcsolatunkat. 

6. fejezet

 Sziasztok. Szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet kívánni. Meghoztam az idei első részemet. Nem mellékesen nyitottam egy új blogot. Egy  kicsit más fajta történet lesz, talán jobb, mint ez még nem tudom.  http://wholelottarouble.blogspot.hu/ ez lenne az. Még csak a prológus van fent de érkeznek lassan a részek. Mivel kezdődik a suli így a fejezet érkezése is lassul. Na de jó olvasást. xx ui.: írjatok, lájoljatok csak lássam, hogy tetszik és megéri folytatni *.*

1 hónappal később…

Egy hónapja nem gondoltam volna, hogy azaz 5 fiút akiket egy kis alkoholnak köszönhetően megismertem ilyen közel engedem magamhoz. Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy lerázhatatlannak bizonyultak. Az elején még próbálkoztam kisebb trükkökkel, hogy miért nem érek rá, de aztán feladtam. Persze voltak feltételeim, amik nem csak nekem de azért nekik is jók voltak. Például nem mentem el velük semmilyen nyilvános helyre, a találkozásokat mindig cselesen oldottuk meg. Egyik alkalommal például meghívtam őket magamhoz vacsorázni, ugyanis már kellemetlenül éreztem magam, hogy szinte mindig ők etetnek meg engem. Ehhez például, a fiúk kora reggel érkeztek, különböző szerelésekben, hogy ne ismerjék fel őket. Dupla biztonság, bár a „jelmezek” egyáltalán nem rejtették el a srácokat. A korai időpont miatt a vacsorából egy egész napos ellátás lett. Reggeli, ebéd, vacsora. Ehhez még a bélpoklos Niallnak még tízórai és uzsonna is járt. Régóta ez volt egy olyan nap, amit szinte teljesen végig nevettem és persze faltam. Minden fiút megkedveltem, és mindegyiket más miatt. Liam a kedves, udvarias és törődő, Zayn akivel a cigi szünetekben mindig nagyon jót beszélgetek, Harry aki felnőttnek próbál tűnni két értelmű megjegyzéseivel és örömmel emlegeti azt amikor együtt aludtunk, de tudom, hogy belül még mindig olyan mint egy kisfiú. Niall, imádom, hogy bármiről el tudok vele beszélgetni, de legtöbbször a sorozatnál lyukadunk ki és próbál megtudni minden szaftos sztorit. Louis, hát talán ő áll hozzám a legközelebb, van amikor képesek vagyunk órákig beszélgetni, akár személyesen akár telefonon. Kijelenthetem, hogy Anne után ő a másik legjobb barátom. Persze egy fiú barát mindig más, mint egy lány. Máshogy lát dolgokat.

Gondolataimból Anne hangja ébresztett fel.

- Mi van már megint Louisról álmodozol? – ült le mellém a kanapéra és fagyit tömött magába.

- Hát te hülye vagy. Tudod, hogy barátok vagyunk – egyszerűen nem értettem, hogy gondolhatja, hogy több lenne köztünk,  mint barátság.

- Igen? Mondd csak, mióta nem hoztál fel senkit? Ne is válaszolj, én tudom, azóta mióta ismered. Bulizni is csak ritkán jársz el, te aki a nyár minden napját végigbulizta. – mondta és tovább kanalazta magába a jeges finomságot. Elgondolkoztam és rájöttem, hogy tényleg nem volt egy hónapja senkivel.

- Egyszerűen, csak nem volt kedvem bulizni. A sex meg míg meg nem említetted nem is hiányzott, szóval köszi – néztem rá kicsit gúnyosan, de tudtam, hogy nem veszi rossz néven.

Ezután már csak azt beszéltük meg, hogy holnap végre csapunk egy csajos napot. Vásárlás, fodrász, mani-pedi stb. Már nagyon várom. Főleg, hogy megtudtam, hogy kaptam egy filmszerepet és el kell utaznom. Tegnapelőtt hívott az ügynököm  és küldte át a forgatókönyvet. A film egy szerelmes vígjáték, ami Ausztráliában játszódik. A karakterem egy ügyetlen, hétköznapi lány, aki beleesik egy népszerű srácba a sulijából. Rögtön megtetszett a sztori és az már csak egy plusz jó dolog, hogy a kedvenc országomban forgatjuk. Természetesen igent mondtam a felkérésre, de az még kérdéses ki lesz a filmbeni partnerem. Miután elbúcsúztunk Annenel és megbeszéltük a következő napi időpontokat, megszólalt a telefonom. Louis volt az. Megbeszéltük, hogy találkozunk és átjön hozzám. Tudtam, hogy ez most egy kicsit olyan búcsúzkodós találkozás lesz, hiszen nem csak ő de én is elfogok utazni egy időre. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam majd felöltöztem és összedobtam egy omlettet. Ez az egy étel amit nem tudok elrontani. Legalábbis eddig azt hittem. Túlságosan is sok lett benne a só és az illata sem volt túl meggyőző. Úgyhogy most ez a kukában végezte. Nem sokkal később csengettek.