8. fejezet

Sziasztok, itt az új fejezet, igaz tegnap ígértem de a történelem beleszólt a dolgokba. -.- Na mindegy olvassátok, lájkoljátok, kommenteljétek stb. pusszi 

Reggel elviselhetetlen fejfájással keltem, bántottam a szemem a fény és alig bírtam kinyitni. Mikor kezdtem magamhoz térni valaki egy hatalmas horkantott mellettem. Oldalra néztem és Louis aludt az ágyamban. Hason feküdt az egyik lába lelógott az ágyról és a nyálát épp a kedvenc párnahuzatomra csorgatta. Hogy kerül ide? Este még a kanapén aludt el, biztos nem volt elég kényelmes. Úgy döntöttem, hogy felébresztem mielőtt a nyáltócsából tenger lesz, bár lehet, hogy meggazdagodnék ha eladnám valami őrült rajongónak.

- Ébresztő hétalvó – ráztam meg a vállát, tudnom nem kellemes ébresztés, de ne várjon többen hiszen csak úgy besurrant a szobámba.

- Haa..mii? – kapta fel a fejét a párnáról és nézett körbe mint aki nem tudja hol van. – Hogy kerülök ide? – kérdezte és végig nézett rajtam. Tudtam, hogy csak hülyéskedik, kettőnk közül én vagyok a színésznő bár azért ezen néha eltöprengek, hogy igaz-e.

- Elmegyek kávéért, kérsz valamit? – kérdeztem miközben kimásztam az ágyból és átmentem a gardróbba.

- Igen, egy teát ha lehetne, kibaszott másnapos vagyok pedig nem is ittunk sokat – felelte és hallottam ahogy kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem, nem vittem túlzásba ugyanis itt van a sarkon egy kávézó ahol már törzsvendégnek számítok és még sorba állnom sem kell. Egyszerűen tökéletes.

- Rendben hozok, mindjárt itt vagyok addig foglald el magad valamivel, mondjuk pakolj össze – a mondtad végét már az ajtó túl oldaláról kiabáltam vissza és csak halk dünnyögést kaptam válaszként. Ahogy kiléptem az utcára megcsapott New York jellegzetes illata, nem mondanám, hogy friss levegő mert itt ilyet csak ritkán érezni. Így novemberben már eléggé hűvös volt, meg is bántam, hogy nem öltöztem fel jobban. Próbáltam sietni, hogy ne fagyjak meg és minél kevesebben vegyenek észre. Szeretem, sőt imádom a munkám és azt is szeretem, hogy híres vagyok, persze nekem nincsenek olyan őrült rajongóim akiktől nem tudnék megmozdulni, de valamiért a pletykalapok különösen szeretnek foglalkozni velem. Biztos azért van, mert minden eseményen más hírességgel látnak beszélgetni és ők ebből már rögtön kapcsolatra gondolnak, pedig ha tudnák mik szoktak történni…hát az nem tűrne nyomdafestéket. Most is kiszúrtam egy fotóst aki bőszen készítette a képeket, dobtam felé egy mosolyt és beléptem a kávézóba. Szerencsémre nem voltak sokan így gyorsan végeztem. Próbáltam az út során nem elejteni a poharakat és nem magamra löttyeni a tartalmukat.

- Megjöttem – kiáltottam el magam ahogy beléptem az ajtón. Persze Louis rögtön lecsapott a teára és bőszen kortyolgatni kezdte.

- Életet mentettél, köszönöm – hálálkodott – Amúgy te jössz a YCT-re? (YouChoiceThem ez az én agyam szüleménye :D.) Láttam, hogy téged is jelöltek. Képzeld minket is – büszkélkedett és vállon veregette magát.

- Igen megyek, jó, hogy mondtad, a héten lesz ugye? LA-be? Jó is lesz egy kis meleg – ábrándoztam és elképzeltem, hogy a tengerparton fekszem és napozok.

- Még tél sincs és már is a meleget hiányolod, mi lenne veled Angliában…- szörnyűlködött. Igazából semmi bajom sincsen a hideggel, de még nem állok rá készen.

- Semmi nem lenne velem Angliába ugyanis eszem ágában sincs oda menni, sőt időm se nagyon, bocsi – vágtam rá hirtelen de aztán megbántam. Láttam, hogy rosszul esett neki, ugyanis már annyiszor mondta, hogy látogassam meg otthon, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni. Az arca komor lett és nyelt egy nagyot.

- Sajnálom nem úgy értettem – szabadkoztam – tényleg – néztem mélyen a szemébe.

- Semmi baj, de most mennem kell, majd találkozunk LA-be, hívlak majd – mondta és egy puszit adott a homlokomra és már el is ment. Ahogy bezáródott az ajtó megcsörrent a telefonom.

- Szia. Kész vagy már? – kérdezte Anne a vonal másik végéről. Hirtelen nem tudtam mire gondol, de aztán eszembe jutott. Már beszéltük meg a csajos napot.

- Szia, öhm még fél óra. Szóval egy óra múlva a szalon előtt? – ajánlottam ugyanis még mindig mackóban voltam.

- Jó okés ott találkozunk, puszi – és már ki is nyomta.

Gyorsan összeszedtem magam, megreggeliztem, elszívtam a reggeli cigimet ami már hihetetlenül hiányzott. Hányszor gondoltam már arra, hogy leszokom, de valahogy sohasem jön össze. Pontosan egy óra múlva értem a szalonhoz, Anne már ott volt. Nagyon jól esett kicsit kényeztetni magam, új frizura, körmök és végre egy kis masszázs. A szemöldököm is már lassan szénaboglya volt, szóval annak sem ártott a kezelés. Úgy gondoltam, hogy jobb ha nem  mondom el Anne-nek azt ami majdnem megtörtént tegnap este. Rögtön elkezdene kombinálni és azt nem akarom. Mikor végeztünk a szépítkezéssel elmentünk vásárolni. Többen is odajöttek hozzám autogrammért meg közös fényképért. Mindig szívesen foglalkozom azokkal akik közvetlenek hozzám. Persze feltűnt egy két fotós aki abban reménykedett, hátha most találkozom valamelyik pasimmal. Hát azt leshetik. Mivel Anne nem csak a legjobb barátnőm hanem a stylistom is ezért rábíztam, hogy kiválassza a díjátadóra a ruhám. Tudom, hogy benne soha nem csalódok. Úgy terveztem, hogy egy nappal hamarabb utazok Los Angelesbe, hogy szétnézhessek a városban, mert már nagyon régen nem voltam ott. Szóval holnap után utazok és nagyon remélem, hogy találkozok Louis-al. Remélem már nem haragszik rám, nem gondoltam komolyan amit mondtam és amúgy sem volt olyan nagy sértés szerintem. Na majd meglátjuk...