7. fejezet

Sziasztok itt az új rész. Hetente egy részt fogok hozni, ez mind a suli miatt van. Mikor először kitaláltam a történetet teljesen máshogy terveztem. Aztán volt egy kis 'írói'(csakmertnemneveznémmagamírónakegyáltalán) válságom. Most pedig rájöttem, hogy mégis mi lesz a vége a storynak. Lehet kicsit háttérbe szorul a 1D de próbálom őket a legtöbb részben bent tartani. (bocsi a fanoknak). A másik történetemhez is hetente jönnek a részek azt is látogassátok ott biztos többet szerepelnek majd a fiúk :) na csokk xx

- Szia – nyitottam ajtót. Louis állt ott. Kezében gyorskajával és egy üveg pezsgővel.

- Szia, hoztam egy kis nasit – villantotta meg száz wattos mosolyát és belépett a lakásba.

- Gondolatolvasó vagy. Pont most dobtam ki az omlettet amit elrontottam.

- Elrontottad az omlettet? Hiszen abban profi vagy. – láttam, hogy ő is meglepődött.

Vacsora közben elmesélte, hogy telt a hete és, hogy 4 nap múlva utaznak haza. Rossz belegondolni, hogy sokáig nem fogunk találkozni. Miután megvacsoráztunk felbontottuk a pezsgőt.

- Nézzünk valami filmet. Te választhatsz. – ajánlottam fel. Rögtön felcsillant a szeme, ugyanis ritkán mondtam neki ilyet. Legtöbbször nem tetszett amit választott. De mivel még nem mondtam neki el a nagy hírt és tudtam, hogy valami hasonló filmet választ így tökéletes a felvezetés.

- Komolyan? Hogy,c hogy? Na jól van, hmm legyen a Kellékfeleség – és már be is tette a dvd lejátszóba. Miután elfogyott a pezsgő, kinyitottunk még egy üveg bort is. A film vége felé éreztem, hogy most talán jó alkalom lenne elmondani.

- Figyelj, mondanom kell valamit- néztem rá, de ő csak tovább nézte filmet, épp valamilyen poénon nevetett – fontos, tényleg – mondtam kicsit komolyabban.

- Baj van? – kérdezte és végre rám nézett. Lehet a piától, de ahogy a szemébe néztem, elfogott egy szorító érzés.

- Igazából nem, csak elszerettem volna mondani, hogy kaptam egy főszerepet és hosszabb időre el kell utaznom – kezdtem bele a mondanivalómban.

- Az szuper, de mégis hova? – láttam az arcán, hogy nem őszinte a boldogsága.

- Ausztráliába, nem tudom meddig kell ott lennem. Karácsony után utazok, a szilvesztert valószínűleg ott töltöm, január elején már kezdjük a próbákat és hasonlók. – most, hogy így kimondtam, már kezdtem felfogni mire is vállalkoztam.

- Ausztráliába? – sikított mint egy lány, erre csak felnevettem.

- Igen, tudod a kenguruk és a szőke szörfös fiúk hazájába. – mondtam olyan arccal, mintha minden vágyam lenne egy szörfös srác. De igazából az is.

- Akkor mikor láthatlak? Hiányozni fogsz…- láttam, hogy eléggé bántja a dolog.

- De hát te is haza mész. Nem látnánk sokkal  többet egymást – érveltem, bár nem volt teljesen igazam.

- Igen, de Amerika és Ausztrália nem ugyanaz. Ide bármikor eltudok jönni. Nem kell napokat a repülőn ülni. Ha látni akarlak…- közelebb csúszott hozzám a kanapén. Lehúztam a bort ami még a poharamban volt és úgy tettem mintha a filmet nézném.

- Most is látsz- suttogtam. Éreztem, hogy egyre közelebb hajol hozzám. Tudtam mit akar, de azt is, hogy csak az alkohol miatt. – Ne csináld ezt, kérlek – toltam el magamtól.

- Bocs, nem akartam elrontani – mondta és arrébb húzódott, de nem nézett a szemembe.

- Figyelj, én nagyon szeretlek, de csak, mint egy barátot és azt is nagyon jól tudod, hogy nem egy olyan kapcsolatra vágyom, hogy alig látjuk egymást- felálltam a kanapéról és kikapcsoltam a tv-t. Mire megfordultam Lou már nem volt ott. Láttam, hogy az ajtónál van és épp a kabátját veszi fel.

- Ne menj el, azt hittem még barátok vagyunk akik képesek átbeszélgetni az egész éjszakát. Azt hiszem van mit mesélned neked is, beszéltem Harry-vel – sétáltam oda hozzá. Tegnap felhívott Harry, hogy beszéljek Louis-val, mert újra találkozni fognak Eleanor-ral amint visszamentek és hátha nekem többet elmond.

- Szóval elmondta… akkor inkább maradok és örülnék egy két tanácsnak – gyorsan levette a kabátját és lefeküdt a kanapén én meg, mint egy pszichológus leültem a fotelbe és csak hallgattam. Elmondta, hogy nagyon hiányzik neki a lány és már nem bírja tovább, hogy egyedül van. Aztán miután megbeszéltünk mindent és azt a majdnem csókot, amiről tudom ha megtörténik más is lett volna belőle betudtuk a magánynak és az alkoholnak jobbnak láttuk, hogy ha lefekszünk aludni. Megágyaztam neki a kanapén majd miután mindketten letusoltunk ledőltünk aludni. Sokáig forgolódtam az ágyban és állandóan csak az a majdnem csók járt az eszembe. Az eszem azt mondja, hogy így volt helyes, de mintha belülről mégis azt érezném, hogy nem. Hiszen neki ott van a barátnője és tudom, hogy szereti. Vele nem tudtam volna megtenni azt amit a többi pasival, hogy csak egy éjszakára kell, ő más. A legjobb barátom és ez az egész csak elrontotta volna a kapcsolatunkat.