8. fejezet

Sziasztok, itt az új fejezet, igaz tegnap ígértem de a történelem beleszólt a dolgokba. -.- Na mindegy olvassátok, lájkoljátok, kommenteljétek stb. pusszi 

Reggel elviselhetetlen fejfájással keltem, bántottam a szemem a fény és alig bírtam kinyitni. Mikor kezdtem magamhoz térni valaki egy hatalmas horkantott mellettem. Oldalra néztem és Louis aludt az ágyamban. Hason feküdt az egyik lába lelógott az ágyról és a nyálát épp a kedvenc párnahuzatomra csorgatta. Hogy kerül ide? Este még a kanapén aludt el, biztos nem volt elég kényelmes. Úgy döntöttem, hogy felébresztem mielőtt a nyáltócsából tenger lesz, bár lehet, hogy meggazdagodnék ha eladnám valami őrült rajongónak.

- Ébresztő hétalvó – ráztam meg a vállát, tudnom nem kellemes ébresztés, de ne várjon többen hiszen csak úgy besurrant a szobámba.

- Haa..mii? – kapta fel a fejét a párnáról és nézett körbe mint aki nem tudja hol van. – Hogy kerülök ide? – kérdezte és végig nézett rajtam. Tudtam, hogy csak hülyéskedik, kettőnk közül én vagyok a színésznő bár azért ezen néha eltöprengek, hogy igaz-e.

- Elmegyek kávéért, kérsz valamit? – kérdeztem miközben kimásztam az ágyból és átmentem a gardróbba.

- Igen, egy teát ha lehetne, kibaszott másnapos vagyok pedig nem is ittunk sokat – felelte és hallottam ahogy kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem, nem vittem túlzásba ugyanis itt van a sarkon egy kávézó ahol már törzsvendégnek számítok és még sorba állnom sem kell. Egyszerűen tökéletes.

- Rendben hozok, mindjárt itt vagyok addig foglald el magad valamivel, mondjuk pakolj össze – a mondtad végét már az ajtó túl oldaláról kiabáltam vissza és csak halk dünnyögést kaptam válaszként. Ahogy kiléptem az utcára megcsapott New York jellegzetes illata, nem mondanám, hogy friss levegő mert itt ilyet csak ritkán érezni. Így novemberben már eléggé hűvös volt, meg is bántam, hogy nem öltöztem fel jobban. Próbáltam sietni, hogy ne fagyjak meg és minél kevesebben vegyenek észre. Szeretem, sőt imádom a munkám és azt is szeretem, hogy híres vagyok, persze nekem nincsenek olyan őrült rajongóim akiktől nem tudnék megmozdulni, de valamiért a pletykalapok különösen szeretnek foglalkozni velem. Biztos azért van, mert minden eseményen más hírességgel látnak beszélgetni és ők ebből már rögtön kapcsolatra gondolnak, pedig ha tudnák mik szoktak történni…hát az nem tűrne nyomdafestéket. Most is kiszúrtam egy fotóst aki bőszen készítette a képeket, dobtam felé egy mosolyt és beléptem a kávézóba. Szerencsémre nem voltak sokan így gyorsan végeztem. Próbáltam az út során nem elejteni a poharakat és nem magamra löttyeni a tartalmukat.

- Megjöttem – kiáltottam el magam ahogy beléptem az ajtón. Persze Louis rögtön lecsapott a teára és bőszen kortyolgatni kezdte.

- Életet mentettél, köszönöm – hálálkodott – Amúgy te jössz a YCT-re? (YouChoiceThem ez az én agyam szüleménye :D.) Láttam, hogy téged is jelöltek. Képzeld minket is – büszkélkedett és vállon veregette magát.

- Igen megyek, jó, hogy mondtad, a héten lesz ugye? LA-be? Jó is lesz egy kis meleg – ábrándoztam és elképzeltem, hogy a tengerparton fekszem és napozok.

- Még tél sincs és már is a meleget hiányolod, mi lenne veled Angliában…- szörnyűlködött. Igazából semmi bajom sincsen a hideggel, de még nem állok rá készen.

- Semmi nem lenne velem Angliába ugyanis eszem ágában sincs oda menni, sőt időm se nagyon, bocsi – vágtam rá hirtelen de aztán megbántam. Láttam, hogy rosszul esett neki, ugyanis már annyiszor mondta, hogy látogassam meg otthon, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni. Az arca komor lett és nyelt egy nagyot.

- Sajnálom nem úgy értettem – szabadkoztam – tényleg – néztem mélyen a szemébe.

- Semmi baj, de most mennem kell, majd találkozunk LA-be, hívlak majd – mondta és egy puszit adott a homlokomra és már el is ment. Ahogy bezáródott az ajtó megcsörrent a telefonom.

- Szia. Kész vagy már? – kérdezte Anne a vonal másik végéről. Hirtelen nem tudtam mire gondol, de aztán eszembe jutott. Már beszéltük meg a csajos napot.

- Szia, öhm még fél óra. Szóval egy óra múlva a szalon előtt? – ajánlottam ugyanis még mindig mackóban voltam.

- Jó okés ott találkozunk, puszi – és már ki is nyomta.

Gyorsan összeszedtem magam, megreggeliztem, elszívtam a reggeli cigimet ami már hihetetlenül hiányzott. Hányszor gondoltam már arra, hogy leszokom, de valahogy sohasem jön össze. Pontosan egy óra múlva értem a szalonhoz, Anne már ott volt. Nagyon jól esett kicsit kényeztetni magam, új frizura, körmök és végre egy kis masszázs. A szemöldököm is már lassan szénaboglya volt, szóval annak sem ártott a kezelés. Úgy gondoltam, hogy jobb ha nem  mondom el Anne-nek azt ami majdnem megtörtént tegnap este. Rögtön elkezdene kombinálni és azt nem akarom. Mikor végeztünk a szépítkezéssel elmentünk vásárolni. Többen is odajöttek hozzám autogrammért meg közös fényképért. Mindig szívesen foglalkozom azokkal akik közvetlenek hozzám. Persze feltűnt egy két fotós aki abban reménykedett, hátha most találkozom valamelyik pasimmal. Hát azt leshetik. Mivel Anne nem csak a legjobb barátnőm hanem a stylistom is ezért rábíztam, hogy kiválassza a díjátadóra a ruhám. Tudom, hogy benne soha nem csalódok. Úgy terveztem, hogy egy nappal hamarabb utazok Los Angelesbe, hogy szétnézhessek a városban, mert már nagyon régen nem voltam ott. Szóval holnap után utazok és nagyon remélem, hogy találkozok Louis-al. Remélem már nem haragszik rám, nem gondoltam komolyan amit mondtam és amúgy sem volt olyan nagy sértés szerintem. Na majd meglátjuk... 

7. fejezet

Sziasztok itt az új rész. Hetente egy részt fogok hozni, ez mind a suli miatt van. Mikor először kitaláltam a történetet teljesen máshogy terveztem. Aztán volt egy kis 'írói'(csakmertnemneveznémmagamírónakegyáltalán) válságom. Most pedig rájöttem, hogy mégis mi lesz a vége a storynak. Lehet kicsit háttérbe szorul a 1D de próbálom őket a legtöbb részben bent tartani. (bocsi a fanoknak). A másik történetemhez is hetente jönnek a részek azt is látogassátok ott biztos többet szerepelnek majd a fiúk :) na csokk xx

- Szia – nyitottam ajtót. Louis állt ott. Kezében gyorskajával és egy üveg pezsgővel.

- Szia, hoztam egy kis nasit – villantotta meg száz wattos mosolyát és belépett a lakásba.

- Gondolatolvasó vagy. Pont most dobtam ki az omlettet amit elrontottam.

- Elrontottad az omlettet? Hiszen abban profi vagy. – láttam, hogy ő is meglepődött.

Vacsora közben elmesélte, hogy telt a hete és, hogy 4 nap múlva utaznak haza. Rossz belegondolni, hogy sokáig nem fogunk találkozni. Miután megvacsoráztunk felbontottuk a pezsgőt.

- Nézzünk valami filmet. Te választhatsz. – ajánlottam fel. Rögtön felcsillant a szeme, ugyanis ritkán mondtam neki ilyet. Legtöbbször nem tetszett amit választott. De mivel még nem mondtam neki el a nagy hírt és tudtam, hogy valami hasonló filmet választ így tökéletes a felvezetés.

- Komolyan? Hogy,c hogy? Na jól van, hmm legyen a Kellékfeleség – és már be is tette a dvd lejátszóba. Miután elfogyott a pezsgő, kinyitottunk még egy üveg bort is. A film vége felé éreztem, hogy most talán jó alkalom lenne elmondani.

- Figyelj, mondanom kell valamit- néztem rá, de ő csak tovább nézte filmet, épp valamilyen poénon nevetett – fontos, tényleg – mondtam kicsit komolyabban.

- Baj van? – kérdezte és végre rám nézett. Lehet a piától, de ahogy a szemébe néztem, elfogott egy szorító érzés.

- Igazából nem, csak elszerettem volna mondani, hogy kaptam egy főszerepet és hosszabb időre el kell utaznom – kezdtem bele a mondanivalómban.

- Az szuper, de mégis hova? – láttam az arcán, hogy nem őszinte a boldogsága.

- Ausztráliába, nem tudom meddig kell ott lennem. Karácsony után utazok, a szilvesztert valószínűleg ott töltöm, január elején már kezdjük a próbákat és hasonlók. – most, hogy így kimondtam, már kezdtem felfogni mire is vállalkoztam.

- Ausztráliába? – sikított mint egy lány, erre csak felnevettem.

- Igen, tudod a kenguruk és a szőke szörfös fiúk hazájába. – mondtam olyan arccal, mintha minden vágyam lenne egy szörfös srác. De igazából az is.

- Akkor mikor láthatlak? Hiányozni fogsz…- láttam, hogy eléggé bántja a dolog.

- De hát te is haza mész. Nem látnánk sokkal  többet egymást – érveltem, bár nem volt teljesen igazam.

- Igen, de Amerika és Ausztrália nem ugyanaz. Ide bármikor eltudok jönni. Nem kell napokat a repülőn ülni. Ha látni akarlak…- közelebb csúszott hozzám a kanapén. Lehúztam a bort ami még a poharamban volt és úgy tettem mintha a filmet nézném.

- Most is látsz- suttogtam. Éreztem, hogy egyre közelebb hajol hozzám. Tudtam mit akar, de azt is, hogy csak az alkohol miatt. – Ne csináld ezt, kérlek – toltam el magamtól.

- Bocs, nem akartam elrontani – mondta és arrébb húzódott, de nem nézett a szemembe.

- Figyelj, én nagyon szeretlek, de csak, mint egy barátot és azt is nagyon jól tudod, hogy nem egy olyan kapcsolatra vágyom, hogy alig látjuk egymást- felálltam a kanapéról és kikapcsoltam a tv-t. Mire megfordultam Lou már nem volt ott. Láttam, hogy az ajtónál van és épp a kabátját veszi fel.

- Ne menj el, azt hittem még barátok vagyunk akik képesek átbeszélgetni az egész éjszakát. Azt hiszem van mit mesélned neked is, beszéltem Harry-vel – sétáltam oda hozzá. Tegnap felhívott Harry, hogy beszéljek Louis-val, mert újra találkozni fognak Eleanor-ral amint visszamentek és hátha nekem többet elmond.

- Szóval elmondta… akkor inkább maradok és örülnék egy két tanácsnak – gyorsan levette a kabátját és lefeküdt a kanapén én meg, mint egy pszichológus leültem a fotelbe és csak hallgattam. Elmondta, hogy nagyon hiányzik neki a lány és már nem bírja tovább, hogy egyedül van. Aztán miután megbeszéltünk mindent és azt a majdnem csókot, amiről tudom ha megtörténik más is lett volna belőle betudtuk a magánynak és az alkoholnak jobbnak láttuk, hogy ha lefekszünk aludni. Megágyaztam neki a kanapén majd miután mindketten letusoltunk ledőltünk aludni. Sokáig forgolódtam az ágyban és állandóan csak az a majdnem csók járt az eszembe. Az eszem azt mondja, hogy így volt helyes, de mintha belülről mégis azt érezném, hogy nem. Hiszen neki ott van a barátnője és tudom, hogy szereti. Vele nem tudtam volna megtenni azt amit a többi pasival, hogy csak egy éjszakára kell, ő más. A legjobb barátom és ez az egész csak elrontotta volna a kapcsolatunkat. 

6. fejezet

 Sziasztok. Szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet kívánni. Meghoztam az idei első részemet. Nem mellékesen nyitottam egy új blogot. Egy  kicsit más fajta történet lesz, talán jobb, mint ez még nem tudom.  http://wholelottarouble.blogspot.hu/ ez lenne az. Még csak a prológus van fent de érkeznek lassan a részek. Mivel kezdődik a suli így a fejezet érkezése is lassul. Na de jó olvasást. xx ui.: írjatok, lájoljatok csak lássam, hogy tetszik és megéri folytatni *.*

1 hónappal később…

Egy hónapja nem gondoltam volna, hogy azaz 5 fiút akiket egy kis alkoholnak köszönhetően megismertem ilyen közel engedem magamhoz. Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy lerázhatatlannak bizonyultak. Az elején még próbálkoztam kisebb trükkökkel, hogy miért nem érek rá, de aztán feladtam. Persze voltak feltételeim, amik nem csak nekem de azért nekik is jók voltak. Például nem mentem el velük semmilyen nyilvános helyre, a találkozásokat mindig cselesen oldottuk meg. Egyik alkalommal például meghívtam őket magamhoz vacsorázni, ugyanis már kellemetlenül éreztem magam, hogy szinte mindig ők etetnek meg engem. Ehhez például, a fiúk kora reggel érkeztek, különböző szerelésekben, hogy ne ismerjék fel őket. Dupla biztonság, bár a „jelmezek” egyáltalán nem rejtették el a srácokat. A korai időpont miatt a vacsorából egy egész napos ellátás lett. Reggeli, ebéd, vacsora. Ehhez még a bélpoklos Niallnak még tízórai és uzsonna is járt. Régóta ez volt egy olyan nap, amit szinte teljesen végig nevettem és persze faltam. Minden fiút megkedveltem, és mindegyiket más miatt. Liam a kedves, udvarias és törődő, Zayn akivel a cigi szünetekben mindig nagyon jót beszélgetek, Harry aki felnőttnek próbál tűnni két értelmű megjegyzéseivel és örömmel emlegeti azt amikor együtt aludtunk, de tudom, hogy belül még mindig olyan mint egy kisfiú. Niall, imádom, hogy bármiről el tudok vele beszélgetni, de legtöbbször a sorozatnál lyukadunk ki és próbál megtudni minden szaftos sztorit. Louis, hát talán ő áll hozzám a legközelebb, van amikor képesek vagyunk órákig beszélgetni, akár személyesen akár telefonon. Kijelenthetem, hogy Anne után ő a másik legjobb barátom. Persze egy fiú barát mindig más, mint egy lány. Máshogy lát dolgokat.

Gondolataimból Anne hangja ébresztett fel.

- Mi van már megint Louisról álmodozol? – ült le mellém a kanapéra és fagyit tömött magába.

- Hát te hülye vagy. Tudod, hogy barátok vagyunk – egyszerűen nem értettem, hogy gondolhatja, hogy több lenne köztünk,  mint barátság.

- Igen? Mondd csak, mióta nem hoztál fel senkit? Ne is válaszolj, én tudom, azóta mióta ismered. Bulizni is csak ritkán jársz el, te aki a nyár minden napját végigbulizta. – mondta és tovább kanalazta magába a jeges finomságot. Elgondolkoztam és rájöttem, hogy tényleg nem volt egy hónapja senkivel.

- Egyszerűen, csak nem volt kedvem bulizni. A sex meg míg meg nem említetted nem is hiányzott, szóval köszi – néztem rá kicsit gúnyosan, de tudtam, hogy nem veszi rossz néven.

Ezután már csak azt beszéltük meg, hogy holnap végre csapunk egy csajos napot. Vásárlás, fodrász, mani-pedi stb. Már nagyon várom. Főleg, hogy megtudtam, hogy kaptam egy filmszerepet és el kell utaznom. Tegnapelőtt hívott az ügynököm  és küldte át a forgatókönyvet. A film egy szerelmes vígjáték, ami Ausztráliában játszódik. A karakterem egy ügyetlen, hétköznapi lány, aki beleesik egy népszerű srácba a sulijából. Rögtön megtetszett a sztori és az már csak egy plusz jó dolog, hogy a kedvenc országomban forgatjuk. Természetesen igent mondtam a felkérésre, de az még kérdéses ki lesz a filmbeni partnerem. Miután elbúcsúztunk Annenel és megbeszéltük a következő napi időpontokat, megszólalt a telefonom. Louis volt az. Megbeszéltük, hogy találkozunk és átjön hozzám. Tudtam, hogy ez most egy kicsit olyan búcsúzkodós találkozás lesz, hiszen nem csak ő de én is elfogok utazni egy időre. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam majd felöltöztem és összedobtam egy omlettet. Ez az egy étel amit nem tudok elrontani. Legalábbis eddig azt hittem. Túlságosan is sok lett benne a só és az illata sem volt túl meggyőző. Úgyhogy most ez a kukában végezte. Nem sokkal később csengettek.

5. fejezet

Huhú itt van az új fejezet. Nagyon örülnék némi kis visszajelzésnek, komment vagy valami. Na de jó olvasást pupákok! xx

- Nézzünk valami filmet? – vetette fel az ötletet – Vagy csinálhatunk mást is – és rám kacsintott. Én csak felhúztam a szemöldököm és csóváltam a fejem mire ő elnevette magát.

- Jó lesz a film, csak ne legyen romantikus, meg horror se, inkább jó kis akció. Van ilyen? – meglepetten nézett rám – Most mi van? – kérdeztem.

- Fura, hogy lány vagy és nem érdekelnek a csöpögős filmek.

- Igen, tudod nem vagyok a szerelmes típus. Egyszer voltam szerelmes, de akkor nagyon. 2 évig tartott  és a srác az évfordulónkon dobott. Később megtudtam, hogy fél éven keresztül megcsalt. Teljesen kiborultam, a munkámba menekültem. Ez jó is volt, de tudod, azért el kezdtek hiányozni bizonyos dolgok. – itt furán nézett rám. – Tudod a sex. Nem azért, hogy létfontosságú, de mindenkinek vannak szükségletei. Ezután kezdtem el, az egyéjszakás kalandokat és eddig jól is lepleztem. Jó persze nem volt sok, de egy kettő híresség is volt nem lett volna jó, ha ezekről mindenki tud. Ezért vagyok ilyen távolságtartó is, félek közel engedni magamhoz az embereket. Félek a csalódástól. – fejeztem be. Igazából nem tudom miért mondtam el neki mindezt, hisz csak ma ismertem meg. Talán az, hogy olyan megnyugtató a közelsége, vagy a szemei. Ó a szemei. Úristen miket beszélek. Ennél a gondolatomnál meg is ráztam a fejem. Amit láttam,hogy észrevett.

- Ezt még így senkinek nem mondtam el. – vártam a reakcióját. Remélem nem gondolja, hogy egy kurva vagyok. Mit érdekel engem mit gondol. Jézusom saját magammal vitatkozom.

- Köszönöm, valamilyen szinten megértelek. Engem is dobott a barátnőm, igaz ő a nyilvánosságot nem bírta, de az sem volt jobb. – mondta. Ezután meglepően jól elbeszélgettük, szinte mindenről tudunk beszélgetni, a házi állatoktól kezdve, a kajákon át beleértve a répákat is, a sztárság előnyei hátrányai. Nagyon sok mindent megtudtam róla és én is megnyíltam neki. Valahogy éreztem, hogy megbízhatok benne. A nagy elmélkedéseinket a csengőhangom zavarta meg. Anne volt és közölte, hogy már mindjárt itt van és menjek le.

- Köszönöm szépen még egyszer, hogy vigyáztatok rám, és add át üdvözletem a többieknek is, kár, hogy senki nem ért vissza – búcsúzkodtam már az ajtóban.

- Igen olyan 6 körül kaptam tőlük egy sms-t, hogy elmennek bowlingozni. – magyarázta el a helyzetet. – Átadom nekik mindenképp- mosolygott rám. Hirtelen én is csak bárgyún vigyorogtam rá.

- Akkor szia – mondtam és elindultam a lift felé. Még hallottam, hogy elköszön de igyekeztem minél gyorsabban eltűnni és elfelejteni ezt a mai napot.

- Hééé várjj – hallottam magam mögül az ordítás és csak annyit láttam, hogy Louis eszeveszetten rohan felém. Csak tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mire készül.

- Nem adtad meg a számod. – lihegte.

- Mért meg kellett volna? – kérdőn néztem rá. Láttam, hogy nem veszi komolyan úgyhogy én is inkább elmosolyodtam és telefont cseréltünk. Beírtam a nevem és a számom, míg ő is ugyanezt tette.

- Még egy ideig itt leszünk New Yorkba, és olyan jót beszélgettünk ma, hogy nem lenne gond ha még összefutnánk?

- Jó persze, csak ha lehet akkor ne nyilvánosan. – erre ő csak bólintott és a lift is megérkezett. Intettem neki és beszálltam. Lefelé menet csörgött a telefonom amin az állt, hogy bejövő hívásom van Répafiútól. Hát ez a gyerek nem normális, ahhoz képest, hogy már 21 éves, egy nagy gyerek. Mikor kiléptem a szállodából szerencsére nem voltak fotósok, csak egy két megszállott rajongó, de ők nem ismertek fel. Könnyen megtaláltam Anne kocsiját és behuppantam mellé. Otthon beszámoltam neki az eseményekről, majd az ő sztoriját is meghallgattam. Mivel mindketten nagyon fáradtak voltunk ezért ő hamar hazament, majd én is megcéloztam a zuhanyzót majd az ágyamat. 

4. fejezet

- Áh pont téged kerestelek – mondta. – Nagyon csini a rucid, olyan szépen ki van vasalva – viccelődött és jobban megnézte a ruhámat.

- Na hagyd abba- mondtam mérgesen – Megyek is és többet nem kell nézned a gyűrött ruhámat – morogtam.

- Jójó bocsi nem úgy gondoltam- szabadkozott – azt akartam mondani, hogy szívesen hazaviszlek. Van egy kis elintézni valóm.

- Igazán kedves tőled. Tényleg meglepően az, de nem gondolod, hogy nem túl jó ötlet?-láttam az arcán, hogy tudja, igazam van.

- Ugye tudod, hogy itt nincs hátsó kijárat? – kérdezte. – Jobb lenne ha megvárnád míg kicsit eloszlik a kinti tömeg – javasolta, bár nem repestem az ötlettől.

- És mikor mennek el az őrült rajongóitok? – érdeklődtem, ugyanis nem terveztem sokáig maradni.

- Estefelé- mondta határozottan. Remek, gondoltam magamban, még csak dél van. Ahogy felfogtam, hogy mennyi az idő, rögtön jelezte a gyomrom, hogy üres.

- Bazdmeg- csúszott ki a számon- bocs, de még ma nem ettem- magyarázkodtam.

- Jézus DÉL van- hangsúlyozta ki a napszakot valaki mögöttem – és MÉG nem ettél? Hogy bírod? Amúgy szia, Niall vagyok! – épp próbáltam volna bemutatkozni – Tudom ki vagy ismerlek, imádom a sorozatot, komolyan te vagy a kedvenc szereplőm- mondta és megölelt. A hirtelen közeledéstől, köpni nyelni nem tudtam, így csak átkaroltam és megveregettem a vállát. Nem vagyok hozzászokva az ilyesfajta dolgokhoz, általában szeretek távolságot tartani az emberekkel. Régen túl könnyen megbíztam bennük és nagyon sokat kellett csalódnom, így inkább ha nem muszáj nem engedek közel magamhoz senkit. Gondolataimból a telefonom csengése ugrasztott ki. Anne volt az.

-Hol a jó büdös francban vagy? Elraboltak vagy mi? Mondjuk akkor nem vennéd fel. De lehet, hogy az elrablód az. Úristen szólalj már meg basszus – hadarta és hirtelen alig fogtam fel a sok információt.

- Szia itt vagyok és nem, nem raboltak el. Minden rendben. Figyelj el tudnál értem jönni?- már csak benne reménykedtem, de tudtam, hogy nem sok esély van rá. Biztos azzal a pasival van akivel este találkozott. Mindig ez van, ismerem már.

- Hát most izéé…ööö…dolgom van… de estefelé el tudok menni érted. Hol vagy pontosan? – kérdezte. Na hát ez jó kérdés. Gyorsan körbenéztem, láttam, hogy közben Louis felszívódott, de megakadt a szemem az értetlenül bámuló Niall-en.

- Várj, tartsd egy kicsit- mondtam a telefonba – Niall, megtudnád mondani, hogy ez pontosan melyik szálloda? – lehet elég lett volna kinéznem, az ablakon, hiszen túlságosan is ismerem New Yorkot, de ez most egyszerűbbnek tűnt.

- Ez a New York Palace, de miért? – kérdezte. De csak elmosolyodottam és bediktáltam a barátnőmnek a címet és megegyeztünk, hogy 8-9 között eljön értem.

- Tudod mit? Együnk! – mondta Niall és még válaszolni sem volt időm, magával ráncigált az étkező helységbe. Amint beléptünk láttam, hogy már vannak ott. Kicsit megijedtem, hogy még több új emberrel kell találkozzak. Egy lány és egy srác ült az asztalnál, ebédeltek és nagyon jól érezték magukat. Mivel attól, ismerkedni nem szeretek, bunkó nem vagyok így bemutatkoztam. A fiú Liam, szőkés barna hajú és ami először eszembe jutott róla, az hogy olyan kis aranyos kutyusos szeme van, persze jó értelembe. A lány, Danielle, Liam barátnője, gyönyörű, magas és vékony lány. Olyan fajta, aki rögtön leveszi a lábukról a pasikat.

- Látom kipihented magad- kezdte Liam – de nem sok mindenre emlékezhetsz, ugyanis tegnap este mindketten bemutatkoztunk – na erre tényleg nem emlékeztem.

- Asszem egy ideig nem iszok vodkát – mondtam zavartan és hozzá láttam az evéshez. Niall sült csirkét rendelt, másnaposan jól esett volna egy kis leves is, de majd otthon csinálok. Kaja közben befutottak a többiek is és leültek enni. Elég fura helyzet volt, ugyanis mindenki ismert mindenkit én pedig elég kívülállónak éreztem magam. Az sem segített, hogy annyira tele ettem magam, hogy alig bírtam megmozdulni. Ebéd után mindenki talált valami kifogást, hogy lelépjen. Liam és Danielle elmentek sétálni, Harry valami csajt emlegetett, Niall és Zayn pedig elmentek gyúrni. Csak Louis maradt ott velem.

3. fejezet

Halihó, meghoztam az új fejezetet, remélem mindenkinek tetszik. Nemsokára jön a következő :) xx

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. A szememet alig bírtam kinyitni, de amikor sikerült igencsak ledöbbentem. Nem a saját szobámba voltam, sőt elég valószínű, hogy már megint egy idegennél kötöttem ki. Ahogy jobban megnéztem a szobát gyorsan feltűnt, hogy egy hotel szoba lehet, mivel minden fehér volt és semmi személyes tárgy nem volt a szobában. Erőt gyűjtöttem és oldalra fordultam, hogy megnézzem ki fekszik mellettem. Meglepődtem, hisz senki nem volt az ágyban, de látszott, hogy nem rég kelhetett fel. Ahogy egyre jobban kezdtem ébredezni, feltűnt, hogy nem a saját ruhám van rajtam. Egy póló ami kicsit nagy volt rám és egy boxer. Várjunk, mi? Egy boxer? Ez meg picsát keres rajtam és hol vannak a ruháim? Kipattantam az ágyból és gyorsan körbenéztem. Sehol se találtam az előző napi vagyis mai ruháimat. Úgy döntöttem, hogy egyszer végülis le kell lépnem, megnézem merre van a kifele vezető út. Ahogy kiléptem a szobából egy kisebb folyosón találtam magam. Jézusom hol vagyok? Mi ez az elnöki lakosztály? Az ajtóval szemben volt egy kis komód amin megláttam a táskám. Gyorsan előhalásztam belőle a telefonom és megnéztem. Már dél volt, és Anne nagyjából 10x hívott. Írtam neki egy sms-t, hogy minden rendben és nemsokára otthon vagyok ne aggódjon. Ezután hangokat hallottam a folyosó végéről. Kicsit megijedtem, ugyanis ahogy kivettem a különböző hangokat tuti, hogy többen voltak. Istenem csak ne ismerjenek meg. Elindultam a hangok irányába és óvatosan benyitottam a szobába. Hirtelen 3 szempár szegeződött rám. Én csak álltam ott és ijedten bámultam rájuk.

- Jó reggelt Mia- köszöntött az egyik. Kicsit magasabb volt nálam, göndör haja és nagyon szép zöld szemei voltak. Én csak értetlenül néztem, de valahogy nem jutott eszembe a neve.

- Jó reggelt … ööö…- motyogtam és reméltem, hogy túlélem ezt a kínos helyzetet és minél hamarabb leléphetek.

- Harry vagyok.. amúgy- mosolygott és láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet. – Ő ott Louis- mutatott a szőkesbarna hajú csíkos pólójú fiúra, aki csak intett egyet és tovább bújta a telefonját. – Én pedig Zayn vagyok – jött oda egy kicsit sötétebb bőrű és barna hajú srác.

- Szia- mondtam és reméltem tényleg hamar túl leszek ezen. – Meg tudja valaki mondani, hogy hol van a ruhám ami rajtam volt? Ha nem baj akkor lelépnék- hadartam és végig néztem a fiúkon. Egyszerűen nem emlékszem semmire és senkire.

- Én tegnap láttam rajtad- viccelődött Louis és felállt a kanapéról majd kinézett az ablakon.

- A helyedben pedig a menetelt, nem sürgetném annyira. Tele van az utca fotósokkal. Gondolom nem akarsz a címlapokon pózolni – mondta már kicsit gúnyos hangnemben.

- Úristen… ezt nem mondjátok… már tudom honnan vagytok ismerősek. – fakadtam ki. Mire ők csak nevettek.

- Nyugi mi is ismerünk téged. Legalábbis a sorozatodból, amit amúgy majdnem mindig nézünk. Igaz? – bökte oldalba Harry Louis-t mire ő csak bólogatott.

- Akkor ha már ilyen ismerős légkörbe kerültem. Valaki kifejtené mi történt tegnap? Nem kell kímélni semmi mocskos részletről, de ha van is akkor maradjon köztünk ha lehet – mondtam és lehuppantam a kanapéra. – Ráérek amíg a rajongóitok felszívódnak és meg lesznek a ruháim. Szóval figyelek. – jelentettem ki. Ők csak összenéztek, de szerintem  nem hitték el, hogy semmire nem emlékezem.

- Hát az úgy volt- kezdte Harry- hogy táncoltunk a bárban. Majd odajött a barátnőd, hogy ő most lelép valami palival, de te csak bólogattál és dőlöngéltél. Aztán mikor láttuk, hogy nem javul az állapotod eldöntöttük, hogy hazaviszünk. Na és itt volt a probléma. Nem volt nálad a kulcsod. Ezért hoztunk ide. Ahol amúgy magadtól öltöztél át és magadtól dőltél be az ágyamba. Én pedig nem akartam a kanapén aludni. – fejezte be egy nagy sóhajjal. Kicsit meglepődtem, hogy semmi extrém nem történt, bár örülök is. Kicsit fiatal hozzám.

- Hú akkor jó. Megkeresem a cuccom és már itt sem vagyok. – mondtam és elindultam vissza a szoba felé. Útközben benéztem a fürdőbe, hogy megnézzem, hogy festek. Hát mit ne mondjak voltam már jobb passzban is. Megmostam az arcom és összekötöttem a hajam. Mikor felnéztem megpillantottam magam mögött a ruhám. Gyorsan kibújtam a pólóból meg a boxerből és felvettem a kicsit gyűrött ruhámat. Mikor végeztem, és kimentem pont beleütköztem Louis –ba.

2. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Nem tudom hányan olvassátok vagy olvastátok már, de nagyon örülnék egy kis visszajelzésnek. Egy tetszik vagy nem tetszik is elég, csak, hogy lássam. Köszönöm xx. :)

Tudom, hogy én is bűnös vagyok. Sohasem voltam jó, mindig elrontom a kapcsolataimat. Ez az egyik oka, hogy nem is kezdek bele egybe sem. A legtöbb pasival csak testi kapcsolatra vágyom, majd amint kezdenek komolyodni a dolgok, vagy megtalálják életük szerelmét lelépek. Egyszerűen csak nem tudom magam elképzelni senki mellett sem. Ez a függetlenség pont megfelel nekem. Persze idővel szeretnék majd családot meg stb. de azzal ráérek még.

Gondolataimból a csengő ébresztett fel. Ránéztem az órára és már fél 8 volt. Szépen elment a napom mondhatom és semmi hasznosat nem csináltam. Felpattantam az ágyról és ajtót nyitottam.

- Háát sziaaa- ugrott a nyakamba Anne. Lassan két hete nem láttam, már nagyon hiányzott.

- Szia te lány, már hiányoztál- mondtam és beengedtem. Anne egyszerűen gyönyörű mindig is irigy voltam rá. Tökéletes alak, gyönyörű arc, szemek és elképesztő szőke haj.

- Hoztam egy csomó ruhát magammal, mivel nem tudtam mit vegyek fel – újságolta és célba vette a szobámat én meg csak loholtam utána. Hihetetlen mennyire tud pörögni. Valahogy nem tudott érdekelni egy újabb buli ami tele lesz elkényeztetett kis picsákkal akiknek sikerült bejutni a buliba. Vagy ami még rosszabb olyan emberekkel összefutni akiket nem bírok. Tudom, hogy túl fogom élni már csak Anne kedvéért is. Nagyjából két órába telt mire mindketten elkészültünk. Anne ruhája:          

Az én ruhám: 

- Akkor hangolódjunk az estére- mondtam és elővettem egy üveg vodkát meg citromlevet.

- Úúúú a kedvencem – sikította és már bontotta is ki az italt. Mikor már mindketten elég jól éreztük magunkat hívtunk egy taxit. Nagy nehezen összeszedtük a táskáinkat, majd elindultunk a lifthez. Lent intettem a portársunknak, hogy majd jövök. A pasas nem volt már túl fiatal, látszott az arcán, hogy sok mindent megélt már. Kicsit őszes haja és szakálla volt, termete meg, hogy is mondjam hát férfias. Láttam ahogy megvetéssel néz rám. Nem is csodálom, hetente más pasi jár hozzám és a legtöbb buliból sem egyedül jövök haza, vagy csak délután. Tudom mit gondolhat, de őszintén nem  érdekel. Beültünk a taxiba és bemondtam a címet. Egy hatalmas és kivilágított épület előtt állt meg pár utcányira a lakásomtól. A bejárat előtt hatalmas tömeg állt. Mindenki arra várt, hogy bejuthasson. Természetesen fotósokból sem volt hiány, szerencsére csak kint fényképeztek mert a buli zártkörű volt. Megfogtam Anne kezét és elkezdtem húzni magam után, nehogy elveszítsem. A biztonsági őrnek megpróbáltam érthetően elmotyogni a nevem. Ez nem volt könnyű feladat, mert igencsak ittas voltam. Lehet nem kellett volna már azaz utolsó feles. Bent nem volt olyan nagy tömeg, mint amire számítottam és az ismerős arcok is hiányoztak. Ránéztem a telefonom kijelzőjére és 11 órát mutatott. Remek még csak most érnek haza a pisisek és én már bevagyok rúgva. Mivel nem is akartam józanodni a bárpult felé vettem az irány nyomomban a barátnőmmel. Rendeltem mindkettőnknek egy vodka narancsot de mire odafordultam volna hozzá ő eltűnt. Jobban körbenéztem és láttam, hogy egy sráccal táncol igencsak fűtött hangulatban. Boldog voltam hátha összejön neki végre valami. Úgy döntöttem, hogy megiszom a két vodkát, nehogy kárba menjen és kimegyek rágyújtani. Nagy nehezen lehúztam őket, de már éreztem, hogy nem kellett volna. Innen már csak képek vannak meg. Egy pasi… táncolunk… beszélgetünk ……hazamegyünk…