2012. december 31., hétfő

5. fejezet


Huhú itt van az új fejezet. Nagyon örülnék némi kis visszajelzésnek, komment vagy valami. Na de jó olvasást pupákok! xx



- Nézzünk valami filmet? – vetette fel az ötletet – Vagy csinálhatunk mást is – és rám kacsintott. Én csak felhúztam a szemöldököm és csóváltam a fejem mire ő elnevette magát.
- Jó lesz a film, csak ne legyen romantikus, meg horror se, inkább jó kis akció. Van ilyen? – meglepetten nézett rám – Most mi van? – kérdeztem.
- Fura, hogy lány vagy és nem érdekelnek a csöpögős filmek.
- Igen, tudod nem vagyok a szerelmes típus. Egyszer voltam szerelmes, de akkor nagyon. 2 évig tartott  és a srác az évfordulónkon dobott. Később megtudtam, hogy fél éven keresztül megcsalt. Teljesen kiborultam, a munkámba menekültem. Ez jó is volt, de tudod, azért el kezdtek hiányozni bizonyos dolgok. – itt furán nézett rám. – Tudod a sex. Nem azért, hogy létfontosságú, de mindenkinek vannak szükségletei. Ezután kezdtem el, az egyéjszakás kalandokat és eddig jól is lepleztem. Jó persze nem volt sok, de egy kettő híresség is volt nem lett volna jó, ha ezekről mindenki tud. Ezért vagyok ilyen távolságtartó is, félek közel engedni magamhoz az embereket. Félek a csalódástól. – fejeztem be. Igazából nem tudom miért mondtam el neki mindezt, hisz csak ma ismertem meg. Talán az, hogy olyan megnyugtató a közelsége, vagy a szemei. Ó a szemei. Úristen miket beszélek. Ennél a gondolatomnál meg is ráztam a fejem. Amit láttam,hogy észrevett.
- Ezt még így senkinek nem mondtam el. – vártam a reakcióját. Remélem nem gondolja, hogy egy kurva vagyok. Mit érdekel engem mit gondol. Jézusom saját magammal vitatkozom.
- Köszönöm, valamilyen szinten megértelek. Engem is dobott a barátnőm, igaz ő a nyilvánosságot nem bírta, de az sem volt jobb. – mondta. Ezután meglepően jól elbeszélgettük, szinte mindenről tudunk beszélgetni, a házi állatoktól kezdve, a kajákon át beleértve a répákat is, a sztárság előnyei hátrányai. Nagyon sok mindent megtudtam róla és én is megnyíltam neki. Valahogy éreztem, hogy megbízhatok benne. A nagy elmélkedéseinket a csengőhangom zavarta meg. Anne volt és közölte, hogy már mindjárt itt van és menjek le.
- Köszönöm szépen még egyszer, hogy vigyáztatok rám, és add át üdvözletem a többieknek is, kár, hogy senki nem ért vissza – búcsúzkodtam már az ajtóban.
- Igen olyan 6 körül kaptam tőlük egy sms-t, hogy elmennek bowlingozni. – magyarázta el a helyzetet. – Átadom nekik mindenképp- mosolygott rám. Hirtelen én is csak bárgyún vigyorogtam rá.
- Akkor szia – mondtam és elindultam a lift felé. Még hallottam, hogy elköszön de igyekeztem minél gyorsabban eltűnni és elfelejteni ezt a mai napot.
- Hééé várjj – hallottam magam mögül az ordítás és csak annyit láttam, hogy Louis eszeveszetten rohan felém. Csak tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mire készül.
- Nem adtad meg a számod. – lihegte.
- Mért meg kellett volna? – kérdőn néztem rá. Láttam, hogy nem veszi komolyan úgyhogy én is inkább elmosolyodtam és telefont cseréltünk. Beírtam a nevem és a számom, míg ő is ugyanezt tette.
- Még egy ideig itt leszünk New Yorkba, és olyan jót beszélgettünk ma, hogy nem lenne gond ha még összefutnánk?
- Jó persze, csak ha lehet akkor ne nyilvánosan. – erre ő csak bólintott és a lift is megérkezett. Intettem neki és beszálltam. Lefelé menet csörgött a telefonom amin az állt, hogy bejövő hívásom van Répafiútól. Hát ez a gyerek nem normális, ahhoz képest, hogy már 21 éves, egy nagy gyerek. Mikor kiléptem a szállodából szerencsére nem voltak fotósok, csak egy két megszállott rajongó, de ők nem ismertek fel. Könnyen megtaláltam Anne kocsiját és behuppantam mellé. Otthon beszámoltam neki az eseményekről, majd az ő sztoriját is meghallgattam. Mivel mindketten nagyon fáradtak voltunk ezért ő hamar hazament, majd én is megcéloztam a zuhanyzót majd az ágyamat. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése