2013. január 1., kedd

6. fejezet


 Sziasztok. Szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet kívánni. Meghoztam az idei első részemet. Nem mellékesen nyitottam egy új blogot. Egy  kicsit más fajta történet lesz, talán jobb, mint ez még nem tudom.  http://wholelottarouble.blogspot.hu/ ez lenne az. Még csak a prológus van fent de érkeznek lassan a részek. Mivel kezdődik a suli így a fejezet érkezése is lassul. Na de jó olvasást. xx ui.: írjatok, lájoljatok csak lássam, hogy tetszik és megéri folytatni *.*








1 hónappal később…
Egy hónapja nem gondoltam volna, hogy azaz 5 fiút akiket egy kis alkoholnak köszönhetően megismertem ilyen közel engedem magamhoz. Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy lerázhatatlannak bizonyultak. Az elején még próbálkoztam kisebb trükkökkel, hogy miért nem érek rá, de aztán feladtam. Persze voltak feltételeim, amik nem csak nekem de azért nekik is jók voltak. Például nem mentem el velük semmilyen nyilvános helyre, a találkozásokat mindig cselesen oldottuk meg. Egyik alkalommal például meghívtam őket magamhoz vacsorázni, ugyanis már kellemetlenül éreztem magam, hogy szinte mindig ők etetnek meg engem. Ehhez például, a fiúk kora reggel érkeztek, különböző szerelésekben, hogy ne ismerjék fel őket. Dupla biztonság, bár a „jelmezek” egyáltalán nem rejtették el a srácokat. A korai időpont miatt a vacsorából egy egész napos ellátás lett. Reggeli, ebéd, vacsora. Ehhez még a bélpoklos Niallnak még tízórai és uzsonna is járt. Régóta ez volt egy olyan nap, amit szinte teljesen végig nevettem és persze faltam. Minden fiút megkedveltem, és mindegyiket más miatt. Liam a kedves, udvarias és törődő, Zayn akivel a cigi szünetekben mindig nagyon jót beszélgetek, Harry aki felnőttnek próbál tűnni két értelmű megjegyzéseivel és örömmel emlegeti azt amikor együtt aludtunk, de tudom, hogy belül még mindig olyan mint egy kisfiú. Niall, imádom, hogy bármiről el tudok vele beszélgetni, de legtöbbször a sorozatnál lyukadunk ki és próbál megtudni minden szaftos sztorit. Louis, hát talán ő áll hozzám a legközelebb, van amikor képesek vagyunk órákig beszélgetni, akár személyesen akár telefonon. Kijelenthetem, hogy Anne után ő a másik legjobb barátom. Persze egy fiú barát mindig más, mint egy lány. Máshogy lát dolgokat.
Gondolataimból Anne hangja ébresztett fel.
- Mi van már megint Louisról álmodozol? – ült le mellém a kanapéra és fagyit tömött magába.
- Hát te hülye vagy. Tudod, hogy barátok vagyunk – egyszerűen nem értettem, hogy gondolhatja, hogy több lenne köztünk,  mint barátság.
- Igen? Mondd csak, mióta nem hoztál fel senkit? Ne is válaszolj, én tudom, azóta mióta ismered. Bulizni is csak ritkán jársz el, te aki a nyár minden napját végigbulizta. – mondta és tovább kanalazta magába a jeges finomságot. Elgondolkoztam és rájöttem, hogy tényleg nem volt egy hónapja senkivel.
- Egyszerűen, csak nem volt kedvem bulizni. A sex meg míg meg nem említetted nem is hiányzott, szóval köszi – néztem rá kicsit gúnyosan, de tudtam, hogy nem veszi rossz néven.
Ezután már csak azt beszéltük meg, hogy holnap végre csapunk egy csajos napot. Vásárlás, fodrász, mani-pedi stb. Már nagyon várom. Főleg, hogy megtudtam, hogy kaptam egy filmszerepet és el kell utaznom. Tegnapelőtt hívott az ügynököm  és küldte át a forgatókönyvet. A film egy szerelmes vígjáték, ami Ausztráliában játszódik. A karakterem egy ügyetlen, hétköznapi lány, aki beleesik egy népszerű srácba a sulijából. Rögtön megtetszett a sztori és az már csak egy plusz jó dolog, hogy a kedvenc országomban forgatjuk. Természetesen igent mondtam a felkérésre, de az még kérdéses ki lesz a filmbeni partnerem. Miután elbúcsúztunk Annenel és megbeszéltük a következő napi időpontokat, megszólalt a telefonom. Louis volt az. Megbeszéltük, hogy találkozunk és átjön hozzám. Tudtam, hogy ez most egy kicsit olyan búcsúzkodós találkozás lesz, hiszen nem csak ő de én is elfogok utazni egy időre. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam majd felöltöztem és összedobtam egy omlettet. Ez az egy étel amit nem tudok elrontani. Legalábbis eddig azt hittem. Túlságosan is sok lett benne a só és az illata sem volt túl meggyőző. Úgyhogy most ez a kukában végezte. Nem sokkal később csengettek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése