5. fejezet

Huhú itt van az új fejezet. Nagyon örülnék némi kis visszajelzésnek, komment vagy valami. Na de jó olvasást pupákok! xx

- Nézzünk valami filmet? – vetette fel az ötletet – Vagy csinálhatunk mást is – és rám kacsintott. Én csak felhúztam a szemöldököm és csóváltam a fejem mire ő elnevette magát.

- Jó lesz a film, csak ne legyen romantikus, meg horror se, inkább jó kis akció. Van ilyen? – meglepetten nézett rám – Most mi van? – kérdeztem.

- Fura, hogy lány vagy és nem érdekelnek a csöpögős filmek.

- Igen, tudod nem vagyok a szerelmes típus. Egyszer voltam szerelmes, de akkor nagyon. 2 évig tartott  és a srác az évfordulónkon dobott. Később megtudtam, hogy fél éven keresztül megcsalt. Teljesen kiborultam, a munkámba menekültem. Ez jó is volt, de tudod, azért el kezdtek hiányozni bizonyos dolgok. – itt furán nézett rám. – Tudod a sex. Nem azért, hogy létfontosságú, de mindenkinek vannak szükségletei. Ezután kezdtem el, az egyéjszakás kalandokat és eddig jól is lepleztem. Jó persze nem volt sok, de egy kettő híresség is volt nem lett volna jó, ha ezekről mindenki tud. Ezért vagyok ilyen távolságtartó is, félek közel engedni magamhoz az embereket. Félek a csalódástól. – fejeztem be. Igazából nem tudom miért mondtam el neki mindezt, hisz csak ma ismertem meg. Talán az, hogy olyan megnyugtató a közelsége, vagy a szemei. Ó a szemei. Úristen miket beszélek. Ennél a gondolatomnál meg is ráztam a fejem. Amit láttam,hogy észrevett.

- Ezt még így senkinek nem mondtam el. – vártam a reakcióját. Remélem nem gondolja, hogy egy kurva vagyok. Mit érdekel engem mit gondol. Jézusom saját magammal vitatkozom.

- Köszönöm, valamilyen szinten megértelek. Engem is dobott a barátnőm, igaz ő a nyilvánosságot nem bírta, de az sem volt jobb. – mondta. Ezután meglepően jól elbeszélgettük, szinte mindenről tudunk beszélgetni, a házi állatoktól kezdve, a kajákon át beleértve a répákat is, a sztárság előnyei hátrányai. Nagyon sok mindent megtudtam róla és én is megnyíltam neki. Valahogy éreztem, hogy megbízhatok benne. A nagy elmélkedéseinket a csengőhangom zavarta meg. Anne volt és közölte, hogy már mindjárt itt van és menjek le.

- Köszönöm szépen még egyszer, hogy vigyáztatok rám, és add át üdvözletem a többieknek is, kár, hogy senki nem ért vissza – búcsúzkodtam már az ajtóban.

- Igen olyan 6 körül kaptam tőlük egy sms-t, hogy elmennek bowlingozni. – magyarázta el a helyzetet. – Átadom nekik mindenképp- mosolygott rám. Hirtelen én is csak bárgyún vigyorogtam rá.

- Akkor szia – mondtam és elindultam a lift felé. Még hallottam, hogy elköszön de igyekeztem minél gyorsabban eltűnni és elfelejteni ezt a mai napot.

- Hééé várjj – hallottam magam mögül az ordítás és csak annyit láttam, hogy Louis eszeveszetten rohan felém. Csak tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mire készül.

- Nem adtad meg a számod. – lihegte.

- Mért meg kellett volna? – kérdőn néztem rá. Láttam, hogy nem veszi komolyan úgyhogy én is inkább elmosolyodtam és telefont cseréltünk. Beírtam a nevem és a számom, míg ő is ugyanezt tette.

- Még egy ideig itt leszünk New Yorkba, és olyan jót beszélgettünk ma, hogy nem lenne gond ha még összefutnánk?

- Jó persze, csak ha lehet akkor ne nyilvánosan. – erre ő csak bólintott és a lift is megérkezett. Intettem neki és beszálltam. Lefelé menet csörgött a telefonom amin az állt, hogy bejövő hívásom van Répafiútól. Hát ez a gyerek nem normális, ahhoz képest, hogy már 21 éves, egy nagy gyerek. Mikor kiléptem a szállodából szerencsére nem voltak fotósok, csak egy két megszállott rajongó, de ők nem ismertek fel. Könnyen megtaláltam Anne kocsiját és behuppantam mellé. Otthon beszámoltam neki az eseményekről, majd az ő sztoriját is meghallgattam. Mivel mindketten nagyon fáradtak voltunk ezért ő hamar hazament, majd én is megcéloztam a zuhanyzót majd az ágyamat. 

4. fejezet

- Áh pont téged kerestelek – mondta. – Nagyon csini a rucid, olyan szépen ki van vasalva – viccelődött és jobban megnézte a ruhámat.

- Na hagyd abba- mondtam mérgesen – Megyek is és többet nem kell nézned a gyűrött ruhámat – morogtam.

- Jójó bocsi nem úgy gondoltam- szabadkozott – azt akartam mondani, hogy szívesen hazaviszlek. Van egy kis elintézni valóm.

- Igazán kedves tőled. Tényleg meglepően az, de nem gondolod, hogy nem túl jó ötlet?-láttam az arcán, hogy tudja, igazam van.

- Ugye tudod, hogy itt nincs hátsó kijárat? – kérdezte. – Jobb lenne ha megvárnád míg kicsit eloszlik a kinti tömeg – javasolta, bár nem repestem az ötlettől.

- És mikor mennek el az őrült rajongóitok? – érdeklődtem, ugyanis nem terveztem sokáig maradni.

- Estefelé- mondta határozottan. Remek, gondoltam magamban, még csak dél van. Ahogy felfogtam, hogy mennyi az idő, rögtön jelezte a gyomrom, hogy üres.

- Bazdmeg- csúszott ki a számon- bocs, de még ma nem ettem- magyarázkodtam.

- Jézus DÉL van- hangsúlyozta ki a napszakot valaki mögöttem – és MÉG nem ettél? Hogy bírod? Amúgy szia, Niall vagyok! – épp próbáltam volna bemutatkozni – Tudom ki vagy ismerlek, imádom a sorozatot, komolyan te vagy a kedvenc szereplőm- mondta és megölelt. A hirtelen közeledéstől, köpni nyelni nem tudtam, így csak átkaroltam és megveregettem a vállát. Nem vagyok hozzászokva az ilyesfajta dolgokhoz, általában szeretek távolságot tartani az emberekkel. Régen túl könnyen megbíztam bennük és nagyon sokat kellett csalódnom, így inkább ha nem muszáj nem engedek közel magamhoz senkit. Gondolataimból a telefonom csengése ugrasztott ki. Anne volt az.

-Hol a jó büdös francban vagy? Elraboltak vagy mi? Mondjuk akkor nem vennéd fel. De lehet, hogy az elrablód az. Úristen szólalj már meg basszus – hadarta és hirtelen alig fogtam fel a sok információt.

- Szia itt vagyok és nem, nem raboltak el. Minden rendben. Figyelj el tudnál értem jönni?- már csak benne reménykedtem, de tudtam, hogy nem sok esély van rá. Biztos azzal a pasival van akivel este találkozott. Mindig ez van, ismerem már.

- Hát most izéé…ööö…dolgom van… de estefelé el tudok menni érted. Hol vagy pontosan? – kérdezte. Na hát ez jó kérdés. Gyorsan körbenéztem, láttam, hogy közben Louis felszívódott, de megakadt a szemem az értetlenül bámuló Niall-en.

- Várj, tartsd egy kicsit- mondtam a telefonba – Niall, megtudnád mondani, hogy ez pontosan melyik szálloda? – lehet elég lett volna kinéznem, az ablakon, hiszen túlságosan is ismerem New Yorkot, de ez most egyszerűbbnek tűnt.

- Ez a New York Palace, de miért? – kérdezte. De csak elmosolyodottam és bediktáltam a barátnőmnek a címet és megegyeztünk, hogy 8-9 között eljön értem.

- Tudod mit? Együnk! – mondta Niall és még válaszolni sem volt időm, magával ráncigált az étkező helységbe. Amint beléptünk láttam, hogy már vannak ott. Kicsit megijedtem, hogy még több új emberrel kell találkozzak. Egy lány és egy srác ült az asztalnál, ebédeltek és nagyon jól érezték magukat. Mivel attól, ismerkedni nem szeretek, bunkó nem vagyok így bemutatkoztam. A fiú Liam, szőkés barna hajú és ami először eszembe jutott róla, az hogy olyan kis aranyos kutyusos szeme van, persze jó értelembe. A lány, Danielle, Liam barátnője, gyönyörű, magas és vékony lány. Olyan fajta, aki rögtön leveszi a lábukról a pasikat.

- Látom kipihented magad- kezdte Liam – de nem sok mindenre emlékezhetsz, ugyanis tegnap este mindketten bemutatkoztunk – na erre tényleg nem emlékeztem.

- Asszem egy ideig nem iszok vodkát – mondtam zavartan és hozzá láttam az evéshez. Niall sült csirkét rendelt, másnaposan jól esett volna egy kis leves is, de majd otthon csinálok. Kaja közben befutottak a többiek is és leültek enni. Elég fura helyzet volt, ugyanis mindenki ismert mindenkit én pedig elég kívülállónak éreztem magam. Az sem segített, hogy annyira tele ettem magam, hogy alig bírtam megmozdulni. Ebéd után mindenki talált valami kifogást, hogy lelépjen. Liam és Danielle elmentek sétálni, Harry valami csajt emlegetett, Niall és Zayn pedig elmentek gyúrni. Csak Louis maradt ott velem.

3. fejezet

Halihó, meghoztam az új fejezetet, remélem mindenkinek tetszik. Nemsokára jön a következő :) xx

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. A szememet alig bírtam kinyitni, de amikor sikerült igencsak ledöbbentem. Nem a saját szobámba voltam, sőt elég valószínű, hogy már megint egy idegennél kötöttem ki. Ahogy jobban megnéztem a szobát gyorsan feltűnt, hogy egy hotel szoba lehet, mivel minden fehér volt és semmi személyes tárgy nem volt a szobában. Erőt gyűjtöttem és oldalra fordultam, hogy megnézzem ki fekszik mellettem. Meglepődtem, hisz senki nem volt az ágyban, de látszott, hogy nem rég kelhetett fel. Ahogy egyre jobban kezdtem ébredezni, feltűnt, hogy nem a saját ruhám van rajtam. Egy póló ami kicsit nagy volt rám és egy boxer. Várjunk, mi? Egy boxer? Ez meg picsát keres rajtam és hol vannak a ruháim? Kipattantam az ágyból és gyorsan körbenéztem. Sehol se találtam az előző napi vagyis mai ruháimat. Úgy döntöttem, hogy egyszer végülis le kell lépnem, megnézem merre van a kifele vezető út. Ahogy kiléptem a szobából egy kisebb folyosón találtam magam. Jézusom hol vagyok? Mi ez az elnöki lakosztály? Az ajtóval szemben volt egy kis komód amin megláttam a táskám. Gyorsan előhalásztam belőle a telefonom és megnéztem. Már dél volt, és Anne nagyjából 10x hívott. Írtam neki egy sms-t, hogy minden rendben és nemsokára otthon vagyok ne aggódjon. Ezután hangokat hallottam a folyosó végéről. Kicsit megijedtem, ugyanis ahogy kivettem a különböző hangokat tuti, hogy többen voltak. Istenem csak ne ismerjenek meg. Elindultam a hangok irányába és óvatosan benyitottam a szobába. Hirtelen 3 szempár szegeződött rám. Én csak álltam ott és ijedten bámultam rájuk.

- Jó reggelt Mia- köszöntött az egyik. Kicsit magasabb volt nálam, göndör haja és nagyon szép zöld szemei voltak. Én csak értetlenül néztem, de valahogy nem jutott eszembe a neve.

- Jó reggelt … ööö…- motyogtam és reméltem, hogy túlélem ezt a kínos helyzetet és minél hamarabb leléphetek.

- Harry vagyok.. amúgy- mosolygott és láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet. – Ő ott Louis- mutatott a szőkesbarna hajú csíkos pólójú fiúra, aki csak intett egyet és tovább bújta a telefonját. – Én pedig Zayn vagyok – jött oda egy kicsit sötétebb bőrű és barna hajú srác.

- Szia- mondtam és reméltem tényleg hamar túl leszek ezen. – Meg tudja valaki mondani, hogy hol van a ruhám ami rajtam volt? Ha nem baj akkor lelépnék- hadartam és végig néztem a fiúkon. Egyszerűen nem emlékszem semmire és senkire.

- Én tegnap láttam rajtad- viccelődött Louis és felállt a kanapéról majd kinézett az ablakon.

- A helyedben pedig a menetelt, nem sürgetném annyira. Tele van az utca fotósokkal. Gondolom nem akarsz a címlapokon pózolni – mondta már kicsit gúnyos hangnemben.

- Úristen… ezt nem mondjátok… már tudom honnan vagytok ismerősek. – fakadtam ki. Mire ők csak nevettek.

- Nyugi mi is ismerünk téged. Legalábbis a sorozatodból, amit amúgy majdnem mindig nézünk. Igaz? – bökte oldalba Harry Louis-t mire ő csak bólogatott.

- Akkor ha már ilyen ismerős légkörbe kerültem. Valaki kifejtené mi történt tegnap? Nem kell kímélni semmi mocskos részletről, de ha van is akkor maradjon köztünk ha lehet – mondtam és lehuppantam a kanapéra. – Ráérek amíg a rajongóitok felszívódnak és meg lesznek a ruháim. Szóval figyelek. – jelentettem ki. Ők csak összenéztek, de szerintem  nem hitték el, hogy semmire nem emlékezem.

- Hát az úgy volt- kezdte Harry- hogy táncoltunk a bárban. Majd odajött a barátnőd, hogy ő most lelép valami palival, de te csak bólogattál és dőlöngéltél. Aztán mikor láttuk, hogy nem javul az állapotod eldöntöttük, hogy hazaviszünk. Na és itt volt a probléma. Nem volt nálad a kulcsod. Ezért hoztunk ide. Ahol amúgy magadtól öltöztél át és magadtól dőltél be az ágyamba. Én pedig nem akartam a kanapén aludni. – fejezte be egy nagy sóhajjal. Kicsit meglepődtem, hogy semmi extrém nem történt, bár örülök is. Kicsit fiatal hozzám.

- Hú akkor jó. Megkeresem a cuccom és már itt sem vagyok. – mondtam és elindultam vissza a szoba felé. Útközben benéztem a fürdőbe, hogy megnézzem, hogy festek. Hát mit ne mondjak voltam már jobb passzban is. Megmostam az arcom és összekötöttem a hajam. Mikor felnéztem megpillantottam magam mögött a ruhám. Gyorsan kibújtam a pólóból meg a boxerből és felvettem a kicsit gyűrött ruhámat. Mikor végeztem, és kimentem pont beleütköztem Louis –ba.

2. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Nem tudom hányan olvassátok vagy olvastátok már, de nagyon örülnék egy kis visszajelzésnek. Egy tetszik vagy nem tetszik is elég, csak, hogy lássam. Köszönöm xx. :)

Tudom, hogy én is bűnös vagyok. Sohasem voltam jó, mindig elrontom a kapcsolataimat. Ez az egyik oka, hogy nem is kezdek bele egybe sem. A legtöbb pasival csak testi kapcsolatra vágyom, majd amint kezdenek komolyodni a dolgok, vagy megtalálják életük szerelmét lelépek. Egyszerűen csak nem tudom magam elképzelni senki mellett sem. Ez a függetlenség pont megfelel nekem. Persze idővel szeretnék majd családot meg stb. de azzal ráérek még.

Gondolataimból a csengő ébresztett fel. Ránéztem az órára és már fél 8 volt. Szépen elment a napom mondhatom és semmi hasznosat nem csináltam. Felpattantam az ágyról és ajtót nyitottam.

- Háát sziaaa- ugrott a nyakamba Anne. Lassan két hete nem láttam, már nagyon hiányzott.

- Szia te lány, már hiányoztál- mondtam és beengedtem. Anne egyszerűen gyönyörű mindig is irigy voltam rá. Tökéletes alak, gyönyörű arc, szemek és elképesztő szőke haj.

- Hoztam egy csomó ruhát magammal, mivel nem tudtam mit vegyek fel – újságolta és célba vette a szobámat én meg csak loholtam utána. Hihetetlen mennyire tud pörögni. Valahogy nem tudott érdekelni egy újabb buli ami tele lesz elkényeztetett kis picsákkal akiknek sikerült bejutni a buliba. Vagy ami még rosszabb olyan emberekkel összefutni akiket nem bírok. Tudom, hogy túl fogom élni már csak Anne kedvéért is. Nagyjából két órába telt mire mindketten elkészültünk. Anne ruhája:          

Az én ruhám: 

- Akkor hangolódjunk az estére- mondtam és elővettem egy üveg vodkát meg citromlevet.

- Úúúú a kedvencem – sikította és már bontotta is ki az italt. Mikor már mindketten elég jól éreztük magunkat hívtunk egy taxit. Nagy nehezen összeszedtük a táskáinkat, majd elindultunk a lifthez. Lent intettem a portársunknak, hogy majd jövök. A pasas nem volt már túl fiatal, látszott az arcán, hogy sok mindent megélt már. Kicsit őszes haja és szakálla volt, termete meg, hogy is mondjam hát férfias. Láttam ahogy megvetéssel néz rám. Nem is csodálom, hetente más pasi jár hozzám és a legtöbb buliból sem egyedül jövök haza, vagy csak délután. Tudom mit gondolhat, de őszintén nem  érdekel. Beültünk a taxiba és bemondtam a címet. Egy hatalmas és kivilágított épület előtt állt meg pár utcányira a lakásomtól. A bejárat előtt hatalmas tömeg állt. Mindenki arra várt, hogy bejuthasson. Természetesen fotósokból sem volt hiány, szerencsére csak kint fényképeztek mert a buli zártkörű volt. Megfogtam Anne kezét és elkezdtem húzni magam után, nehogy elveszítsem. A biztonsági őrnek megpróbáltam érthetően elmotyogni a nevem. Ez nem volt könnyű feladat, mert igencsak ittas voltam. Lehet nem kellett volna már azaz utolsó feles. Bent nem volt olyan nagy tömeg, mint amire számítottam és az ismerős arcok is hiányoztak. Ránéztem a telefonom kijelzőjére és 11 órát mutatott. Remek még csak most érnek haza a pisisek és én már bevagyok rúgva. Mivel nem is akartam józanodni a bárpult felé vettem az irány nyomomban a barátnőmmel. Rendeltem mindkettőnknek egy vodka narancsot de mire odafordultam volna hozzá ő eltűnt. Jobban körbenéztem és láttam, hogy egy sráccal táncol igencsak fűtött hangulatban. Boldog voltam hátha összejön neki végre valami. Úgy döntöttem, hogy megiszom a két vodkát, nehogy kárba menjen és kimegyek rágyújtani. Nagy nehezen lehúztam őket, de már éreztem, hogy nem kellett volna. Innen már csak képek vannak meg. Egy pasi… táncolunk… beszélgetünk ……hazamegyünk… 

1. fejezet

Kellemes érzés volt arra kelni, hogy a nap sugarai világítják meg a szobámat. Régen volt ilyenben részem.

 Az elmúlt hetekben szinte hajnalban keltem a forgatások miatt és egyszerűen nem tudtam magam kipihenni. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és kinéztem az ablakon. New York mindenhogy gyönyörű, de ősszel a legszebb. Egyszerűen imádom ezt a várost, semmi pénzért nem költöznék el innen. Mivel csak estére volt programom, úgy döntöttem, hogy a mai napot saját magamra szánom. Hihetetlenül élvezem, hogy a magam ura vagyok. 20 évesen van egy saját hazám és önálló keresetem. Vannak persze barátaim is de a legtöbbjükről tudom, hogy csak látszatbarátság. Egyetlen egy személy van aki el tud viselni hosszú távon, ő nem más, mint a legjobb barátnőm Anne. Nem lógunk sülve-főve együtt, mégis mindent tudunk egymásról. Mikor már éppen neki láttam a reggelimnek megcsörrent a telefonom. Anne volt az.

- Sziaaa - kiabálta a telefonba.

 - Hello bébi, na miújság? – viccelődtem vele.

- Este akkor elviszel abba a buliba ahova megígérted? – kérdezte. Egy pillanatig gondolkoznom kellet, hogy mégis miről van szó de aztán felfogtam. Valami díjátadó afterparty-jára hívtak és megkérdeztem Anne-t eljönne-e.

- Igen persze, hiszen megbeszéltük. – feletem.

- Jól van akkor 8 körül átmegyek és készülhetünk együtt mint régen.

- Le is teszem szia pusssz. – mondta és már meg is szakította a vonalat. Válaszolni sem volt időm, de úgy látom nem volt túl sok beleszólásom a dologba. Miután befejeztem a reggelimet, megfőztem a kávém és kimentem rágyújtani az erkélyre. Ahhoz képest, hogy ősz van egész jó az idő, gondoltam magamban és beleszívtam a cigimbe. Éreztem ahogy  a nikotin átjárja a testem. Tudom rossz dolog de imádom ezt az érzést. Mikor beléptem a lakásba, a telefon pont megszólalt, jelezve, hogy sms-t kaptam. Egy szó állt benne: Ráérsz? A feladó pedig Matt. Tudom mit jelent ez az üzenet, átakar jönni. Gyorsan bepötyögtem a választ, miszerint fél óra és jöhet, majd elmentem lezuhanyozni. Miután végeztem, nem nagyon törődtem a hajammal, csak kiengedtem és hagytam, hogy az arcomba hulljon. Felkaptam egy farmert meg egy pólót és már meg is szólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót, majd Matt rögtön a számra tapasztotta a száját. Még köszönni se volt időm, csak annyi, hogy becsuktam az ajtót. Vadul csókolóztunk miközben egymást fosztottuk meg a ruhától. Nem jutottunk csak a kanapéig, ahol már csak egy szál bugyi volt rajtam. Végig csókolgatta a testem a számtól teljesen a legféltettebb pontomig, ahol szószerint letépte a vékony kis csipke anyagot. Majd kényeztetni kezdett a nyelvével. Egész testemet átjárta a vágy, teljesen felszabadultam.

-Kérlek- sóhajtottam, de mintha meg se hallotta volna, a nyelve továbbra is körkörös mozdulatokat járt végig a csiklómon.

-Matt- fogtam meg a fejét és felhúztam magamhoz. Ő csak elmosolyodott és belémhatolt. Először lassan majd egyre jobban gyorsított a tempón. Végül lihegve feküdtünk egymáson. Kibújtam alóla és felöltöztem, de éreztem, hogy a szemét rajtam legelteti.

- Kérsz enni vagy inni? – kérdeztem, de csak udvariasságból hiszen tudtam, úgyis mindjárt lelép.

- Tudod, hogy nem. Megyek haza, jön hozzám Mary.- mikor kiejtette a nevét elmosolyodott. Rosszallóan néztem rá, ugyanis nem értem, hogy képes megcsalni a szerelmét.

- Figyelj- és nagyot sóhajtottam – már lassan fél éve megy ez köztünk és neked ott van Mary- kerestem a tekintetét és láttam rajta, hogy tudja mire akarok kilyukadni.

- Vettem a célzást. Akkor ez volt az utolsó .- mondta és felvette a kabátját. – Azért fogunk még beszélni?

- Csak beszélgetni fogunk, mást nem. – jelentettem ki. Még magamon is meglepődtem, hogy milyen határozottsággal. – Ez a fejezet lezárult. –

- De azért szép befejezés volt- kacsintott és elmosolyodott. Imádtam a mosolyát olyan szexi. Nem tudom máshogy leírni. Odamentem megöleltem és kinyitottam az ajtót.

- Viszlát Mia- nyomott egy puszit az arcomra, majd távozott. 

Sziasztok!

Nos, soha nem gondoltam volna, hogy én valaha is blogot fogok írni. Most úgy döntöttem megpróbálom. Mivel kezdő vagyok ezt nézzétek el. Remélem tetszeni fog a történetem. :) xx